A költségmegosztó berendezés

A költségmegosztó egy radiátorra szerelt berendezés, amely segítségével meghatározható az egyes fogyasztási helyek (lakások) hőfogyasztásának egymáshoz viszonyított arányát, és az épület teljes hőfogyasztása - melyet a hőközpontban felszerelt hőmennyiségmérő mér - ezen arányoknak megfelelően kerül felosztásra az egyes lakások között. Így az eszköz segítségével megvalósul a valódi fogyasztás alapján készülő elszámolás, amelyre a hagyományos, nem korszerűsített távfűtési rendszerek esetében nincs lehetőség.
A készülékek által mutatott értékek a radiátorok hőfogyasztásával arányos egységek. A leolvasási értékek önmagukban nem használhatóak. Egy adott lakás fűtési költségei csak az épületben található összes költségmegosztó leolvasása és az adatok kiértékelése után határozható meg.

Az elektronikus fűtési költségmegosztó működési elve a következő: a készülék méri a helyiség hőmérsékletét, valamint a radiátor felületi hőmérsékletét. A rendeltetésszerű működéshez elengedhetetlen a fűtőtestek különböző paramétereinek ismerete is, amely adatokat a Techem munkatársai a költségmegosztó memóriájában felszereléskor rögzítenek (programozzák a készüléket). A mérőkészülék ezen adatok felhasználásával a helyiség, valamint a radiátor hőmérsékletének különbségéből, egy algoritmus segítségével számolja ki az adott radiátor hőfogyasztását. Az elektronikus költségmegosztó berendezéseket speciális kézi számítógépekkel olvassák le, amely biztosítja a precizitást. A leolvasást tekintve az elektronikus költségmegosztóknak két típusa van: hagyományos leolvasású és rádiós távleolvasású. A rádiós távleolvasású előnye, hogy leolvasáskor nem szükséges a fogyasztó lakásába bemenni, azaz a lakónak nem kell otthon tartózkodnia. Ezekkel a modern költségosztókkal a leolvasás úgy történik, hogy az elszámolási időszak végén a Techem munkatársa megáll az adott lakóház előtt, és a rádiós távleolvasás segítségével kiolvassa az egyes lakások költségosztóinak adatait, melyek alapján a Techem a költségosztást elvégzi. Ugyanaz történik, mintha a leolvasó személy egyesével menne be a lakásokba és manuálisan olvasná le az adatokat, csak az elektronikus módszernek köszönhetően az emberi hiba lehetőségét kiküszöböli, továbbá nem zavarja meg a lakókat azzal, hogy bemegy lakásukba leolvasni.

A párolgás elvén működő fűtési költségmegosztó készülék egy színes folyadékkal (metil-benzoát) töltött ampullát tartalmaz. A költségmegosztó hővezető hátfalának köszönhetően - amely alumínium ötvözetből készült és a fűtőtesttel közvetlenül érintkezik - a mérőfolyadék hőmérséklete a radiátor hőmérsékletét jól követi, így az ampullából a folyadék a radiátor által leadott hőmennyiséggel arányos mértékben párolog. A leolvasás utáni kiértékeléskor a fűtési szezon alatt elpárolgott folyadékmennyiségből határozható meg az elfogyasztott hőmennyiség.

Nem. A költségmegosztók aránymérést valósítanak meg, és a hőközpontban mért hőmennyiség lakások közötti, fogyasztásarányos felosztásra szolgálnak. Az eszközök és rajtuk keresztül a költségmegosztás szükséges pontossága a szabványok előírásain keresztül biztosított. A költségmegosztó készülékek hitelesítése így nem szükséges.

A már meglévő függőleges elosztású fűtési rendszerrel rendelkező épületekben (amilyen gyakorlatilag az összes panelépület) a lakásonkénti hőmennyiségmérés megvalósításához a teljes fűtési rendszer átcsövezésére lenne szükség, ami szemben egy komplett szekunder fűtéskorszerűsítés jelenlegi bruttó 130-160 ezer Ft-os lakásonkénti költségével kb. 500-700 ezer Ft/lakás költséget jelentene. További problémát jelent, hogy az így kialakított rendszerben is jelentős hőveszteség van a lakásokban található hőmennyiségmérők és a hőközpont között. Ezért az így kialakított rendszerben vagy a hőmennyiségmérők által mért értékek figyelembe vételével kell költségmegosztást végezni (ami gyakorlatilag majdnem ugyanaz, mint a költségmegosztás rendszere), vagy pedig a hőmennyiségmérő alapján kell fizetni a hődíjat. Azonban ekkor a veszteségek kompenzálása érdekében a Távhőszolgáltató a normál lakossági tarifánál kb. 10-15%-kal magasabb hődíjat érvényesít (erre ma már a FŐTÁV-nak is külön hődíja van). Ráadásul a hőmennyiségmérő (amennyiben ennek alapján fizetnének a lakók) a mérésügyi törvény szerint kötelező hitelesítésű mérőeszköz, amit 4 évente hitelesíteni kell. A hitelesítés (vagy az új készülék, mert ma már valószínűleg ez lenne olcsóbb) valamint a ki- és beszerelés költsége ebben az esetben 4 évenként 40-50 ezer Ft, ami a lakókat terhelné. Költségmegosztó esetén 10 évenként kell cserélni a készülékeket, ami lakásonként kb. bruttó 5.000 Ft/radiátor.

Bizonyos esetekben igen. Arra vonatkozóan, hogy zárt szelepállás mellett miért mérhetnek a költségmegosztók nullától eltérő értékeket, több műszakilag alátámasztott magyarázat is lehet:

1. A termosztatikus szelep zárt állás mellett is átengedheti a fűtővizet (például esetleges szennyeződés, szeleptányér letapadás miatt), aminek hatására a költségmegosztó fogyasztást regisztrál.
2. Az ablakok esetleges állandó nyitva tartása (például egyes lakásokban a "bukóra" nyitott ablakok) és a nem megfelelő szellőztetési szokások szintén okozhatnak a költségmegosztók segítségével kimutatható mértékű fogyasztást. Ebben az esetben ugyanis a termosztatikus radiátorszelep érzékeli az alacsonyabb helyiséghőmérsékletet és ennek megfelelően nyitni fogja, azaz a fűtővíz bejut a radiátorba. A szellőztetés hatása: szellőztetések idejére a termosztatikus szelepfejet mindig állítsák a szelep típusától függően 0 (nulla) vagy "csillag" állásra. Itt kell leszögezni, hogy a termosztatikus szelepfej "csillag" állása nem azt jelenti, hogy az adott radiátor teljesen le van zárva! (Ezzel kapcsolatban további információ a Hogyan szellőztessünk? kérdés kapcsán olvasható)
3. A fűtési csövek nincsenek termikusan elszigetelve a fűtőtestektől, így a hővezetés miatt elképzelhető, hogy a radiátor hőmérséklete magasabb lesz a környezet hőmérsékleténél, azaz hőátadás történik, amit a költségmegosztó kimutat.
4. Egycsöves fűtési rendszer esetén a következő - szakmailag is alátámasztott - magyarázat adható (ez a pont  kétcsöves fűtési rendszer esetében értelemszerűen nem releváns): az egycsöves rendszerekre jellemző, hogy zárt szelepállás mellett is jelentkezik spontán visszaáramlás, úgynevezett recirkuláció. Ennek során az alsó radiátorkötésen keresztül folyamatosan kis mennyiségű forróvíz jut a radiátortestbe, ahol kisebb sűrűsége folytán felfelé áramlik, miközben az alacsonyabb hőmérsékletű víz lefelé áramlik, miközben az alacsonyabb hőmérsékletű víz lefelé. A fűtővíz itt leírt keveredésének következményeként a radiátor hőmérséklete természetesen magasabb a környező levegő hőmérsékleténél. E jelenség eredményeképpen mutatkozik - e "kényszerfűtés" nem kívánó lakó szempontjából sajnálatosan - a költségmegosztón regisztrált fogyasztás. 

A költségmegosztó berendezéseket felszerelésüket követően az adott radiátornak megfelelően kell programozni. Amennyiben radiátorcsere történik, úgy szükséges a készülékek átszerelése az új radiátorra és átprogramozása az új radiátor teljesítményének és egyéb paramétereinek megfelelően. Kalibrálásra azért sincsen szükség, mivel a költségmegosztók 24 óránként ellenőrzik saját működésüket és probléma esetén a kijelzőn a fogyasztási érték helyett hibaüzenet (F-1; F-2; C-1) jelenik meg. Amennyiben a lakó ilyet észlelne, ezt haladéktalanul jeleznie kell a közös képviselőnek és a Techem-nek, hogy a készülék cseréje mielőbb megtörténhessen.

A költségmegosztó készülékeket a Techem munkatársai minden radiátorra külön-külön programozzák, de nagyon ritkán a legnagyobb körültekintés mellett is előfordulhat, hogy a költségmegosztó tévesen kerül programozásra és ezért többet (vagy kevesebbet!) számol. Amennyiben ez a gyanú felmerül, úgy ezt a fogyasztó mindenképpen jelezze a Techem ügyfélszolgálatán.

Abban az esetben, ha fogyasztói részről az a feltételezés merül fel, hogy a költségmegosztó berendezés működése hibás, és amennyiben ezt bejelenti a Techem Kft. ügyfélszolgálatán, társaságunk a helyszínen ellenőrzi a készüléket, mindezt ingyenesen, ha a gyanú beigazolódik, és a készülék valóban hibásan működik. Ellenkező esetben (tehát ha az ellenőrzés során az derül ki, hogy a költségmegosztó megfelelően működik) a kiszállás és az ellenőrzés költségét a tulajdonosnak kell fedeznie.

A plomba a költségmegosztó alsó részén, védett helyen található, nem lóg ki a készülék síkjából, így inkább az képzelhető el, hogy nagyobb ütéstől, ütődéstől  letörhet a költségmegosztó készülék, de ez semmiképpen nem tekinthető általánosnak. Ilyen esetben a tulajdonosnak ezt haladéktalanul jeleznie kell a Techem-nek, hogy intézkedhessünk a javításról.

Amennyiben közben a radiátor nem üzemel, akkor nem. A Techem Kft. által forgalmazott elektronikus költségmegosztók csak akkor regisztrálnak fogyasztást, amennyiben a radiátor felületi hőmérséklete magasabb, mint az adott helyiség hőmérséklete. Fordított megközelítésben: ha a helyiség hőmérséklete magasabb a radiátor felületi hőmérsékleténél, akkor a radiátor nem ad le hőt, azaz az elektronikus mérőkészülékek nem regisztrálnak fogyasztást.

A rádióadós mérőkészülékbe szoftveroldali manipuláció és leszerelés érzékelés van beépítve, így a mérőkészülék kijelzi, ha eltávolították a radiátorról.